Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Zene Rovat logó

Nosztalgia Italiano, és a házibulik

  • leading: Az olasz tánczene nagy öregjei
  • szerző: Szöveg: Wavrik Gábor
Megjelenés dátuma: 2011. június 08. szerda

Emlékszem kisgyerekként, kb 74-ben lehetett, amikor a balatonkenesei üdülő második emeleti társalgójában a délutáni egyen-vacsi után szüleim kirakták az INTERNATIONAL szalagos magnót, és bármiféle szervezés nélkül spontán buli kerekedett. Négy-öt házaspár ropta a magyar, francia és olasz slágerekre, néhol egy-egy „tűrt” angolszász előadó – mint Tom Jones - is emelte az est fényét. Persze, egy idő után párcsere következett, miközben mi, gyerekek élveztük, hogy egy-két órával később fekhetünk le. Apám a csárdást és lassúzást váltogatta, légyen az akármilyen zene, így nem igazán tánctudásával tűnt ki, viszont ha egyszer felállt csörögni, záróráig bírta. Persze, az akkori szocialista erkölcsnek megfelelően hamar vége lett a táncos szeánsznak, és egy csöndesebb, de annál ádázabb kanaszta-partiba fulladt a buli (ekkorra mi már aludtunk).

Az olasz zeneipar akkoriban ontotta a bulis előadókat, akik Európában legalább akkora népszerűségnek örvendtek, mint bárki más. Magam is több slágerüket tudtam kívülről, persze halandzsa-italiánóban.


Adriano Celentano,  Bobby Solo, Gianni Morandi, Rita Pavone, Edoardo Vianello, Mia

Íme, hogy miként festettek karrierjük egy későbbi szakaszában a fenti sztárok:


Adriano Celentano,  Bobby Solo, Gianni Morandi, Rita Pavone, Edoardo Vianello, Mia

Az INERNATIONAL menő-magnó és az olasz zenék örökre beitták magukat a fülembe, hogy aztán két évtizedes szünet után, a 90-es években újra megjelenjenek életemben. Főleg Adriano Celentano köszönt vissza, ugyanis házibulijaim fontos szereplője volt. Szívesen táncolt rá a rokit annyira nem kedvelő társaság is (szívesebben, mint egy klasszikus amerikai rock’n’roll előadóra). Ez persze csak egy fontos tényező volt a buli-szervezésben.

Egy jól sikerült táncos-zenés házibulihoz a kézikönyv szerint a következő dolgokat kell biztosítani:

  • Péntekre, vagy szombatra kell szervezni (nyáron jobb a péntek).
  • Minimum kettő, de maximum 3 héttel a buli előtt küldjük ki a meghívókat (manapság ez emailen elég egyszerű). A meghívó legyen ötletes, érezze mindenki belőle, hogy erre a bulira érdemes „odatennie” magát.
  • A háznak is előre jelezzük, hogy buli lesz.
  • Kb másfélszer annyi embert kell hívni, mint amennyit szeretnénk.
  • A minimum kritikus tömeg: 40 fő. Ez alatt a létszám alatt sanszos, hogy nem lesz tánc.
  • Az ideális nemek aránya: 60% lány, 40% fiú (ha női cikk-szerző lennék, akkor is ezt írnám, ugyanis megvan ennek a tudományos oka).
  • Legyen kellő mennyiségű rágcsi és pia, sok papírpohárral és filccel.
  • A zenét körültekintően meg kell előre tervezni: 1) a bemelegítő háttérzene legyen halkabb, és ne legyen túl pörgős, 2) ne indítsuk túl korán a táncot, leginkább csak akkor, ha már felforrósodott a hangulat, 3) az induló beszélgetős résznél legyen több fény, később pedig le kell kapcsolni a villanyt, 4) lehetőleg egy, vagy két ember kezelje a zenét, ne engedjük, hogy mindenki belenyúlkáljon, 5) legyen „vegyes” a stílus, 6) ne feledkezzünk meg a lassú blokkokról, főleg a buli vége felé, 6) ha nem rock’n’roll párti a társaság,  akkor is legyen roki, arra tudnak összekapaszkodni a szégyenlősebbek, akik nem akarnak egyből lassúzni, 7) gondoljunk ki előre legalább 3 órányi talpalávalót.
  • Csak a buli elején legyünk házigazdák. Ha már beindult, felejtsük el, hogy otthon vagyunk, és csak a saját jókedvünkkel legyünk elfoglalva.
  • Legyen minőségi dugi-piánk, amit a buli vége-felé elővehetünk. A legtöbb meghívott valami olcsó bort, vagy sört hoz magával, de egyből ráveti magát a whisky-re, rumra.
  • Ha lehet, hívjuk meg a szomszédokat, hogy kisebb legyen a feljelentés esélye.

Újabb 15 év telt el, és az olasz retro szembe jött velem a YouTube-on. Ideje, hogy röviden áttekintsem, gondoltam. Azoknak az olvasóknak is ajánlom, akik túl fiatalok a nosztalgiához, mivel a szokásos HB zenét sohasem árt feldobni egy-két térben és időben oda nem illő őrülettel. Következzen hát 6 klasszikus előadó, dőljünk hátra, és élvezzük a 60-as évek olasz video-klippjeinek lelkes amatőrségét.

Adriano Celentano

Az 1938-ban született művész valószínűleg az olasz tánczene koronázatlan királya. Énekes, zenész, komikus, filmszínész, rendező. 1962-ben adta ki első lemezét, de 2007-ben még simán fellépett Eros Ramazottival. 40 albuma jelent meg, 43 filmben szerepelt. Megjelenésében egyszerre volt brutál macsó és éretlen bohóc. Szívesen énekelt feldolgozásokat akár angolul, vagy olaszul. Egyik leghíresebb saját száma talán a „24000 csók”:

 

Bobby Solo

1945-ben született. Őrület, de igaz: 591 kis-, és nagylemeze jelent meg a világ 23 országában, több nyelven (pl. japánul is). Pályafutását 1964-ben kezdte, de még 2009-ben is adott ki albumot. Filmszínészként is kipróbálta magát, zenei stílusa az évtizedek korszakváltásaival folyamatosan bővült. Mára szinte mindent játszik, rengeteg stílusban, saját számokat és feldolgozásokat egyaránt. Pályakezdőként „Olasz Elvis”-nek hívták, amin nem lepődünk meg, ha megnézzük a következő video-klipjét:

Gianni Morandi

 

Valószinüleg a mai napig az egyik legismertebb olasz zenész. Az 1944-es születésű színész-énekes 49 millió lemezt adott el világszerte. 14 évesen kezdte karrierjét, és még 2007-ben is jelent meg albuma. 18 filmben játszott, a mai napig aktív.  Íme egy fiatalkori híressé vált zsengéje magyar szinkronnal:

 

Rita Pavone

Az 1945-ben született énekesnő-színész szintén több tucat lemez-megjelenéssel büszkélkedhet, és persze több filmszereppel is. 17 évesen kezdte karrierjét, pályája csúcsán és később a legnagyobbakkal lépett fel. Olyan előadókkal, mint: Diana Ross, The Supremes, Ella Fitzgerald, Tom Jones, Duke Ellington, Paul Anka, Barbara Streisand, Whitney Huston, Frank Sinatra, Cher. Töretlen olaszországi népszerűségére mi sem jellemzőbb, minthogy 2006-ban még szenátusi képviselő-jelölt is volt. A kislányos stílusba öltözött törékeny energia-bomba mindenkit rabul ejtett. Állítólag találkozásuk után, Elvis olajfestményt készített róla. És ezen nem is lehet csodálkozni megnézve a következő klipet:

 

Edoardo Vianello

Hasonló a story, mint a többieké. Az 1938-as születésű énekes-színész 25 évesen adta ki első lemezét, és még 2008-ban is jelent meg albuma. Leghíresebb dala mindmáig a „Dondolo”:

 

Mina

Az 1940-ben született színész-énekesnő népszerűsége szintén töretlen a mai napig. Bár 1978 óta nem lép fel, utána is rendszeresen adott ki lemezeket. 2007-ben (67 évesen!) megjelent kislemeze hatodik lett az olasz slágerlistán. A mai napig aktív. Eddig összesen 148 kis-, és  nagylemeze látott napvilágot. Ő volt az első női énekes, aki 1959-ben Rock’n’Roll-t énekelt az olasz TV-ben, karrierje alatt mindvégig a szexi, de független erős nőt testesítette meg az olaszok számára. Egyik leghíresebb dala (amit később Delon és Dalida is elénekelt) a „Parole”, amit A Lupo-val énekelt duettben. Itt egy komolytalan verziót mutatunk be, amit hármasban énekeltek a majomkodásra mindig kész Celentanóval:

 

Úgy látszik a hosszú és tevékeny élet záloga, hogy Itáliában szülessen énekesnek az ember. Ebben biztos közrejátszik az is, hogy az olaszok nemcsak énekelni szeretnek, hanem előadóikat is, hűségesen, kitartóan. Elég csak egy ideig nézni a RAIUNO-t, és ez nyilvánvalóvá válik.

 

{likeit}

.

.