Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Zene Rovat logó

Vakáció a költészet, a dallamok és a bor világába

  • leading: Destroyer – Kaputt (2011)
  • szerző: Szöveg: Horváth Annamari
Megjelenés dátuma: 2011. június 08. szerda

A Destroyer már kilencedik albumának kiadásánál jár, mégis viszonylag kevesen ismerik, legalábbis nem a leggyakrabban játszott zenekarok egyike. A kanadai csapatot sokan az énekes-dalszerzővel, Dan Bejar-ral azonosítják, amit ő minduntalan visszautasít, de annyi tagcsere és szünet után, ami a bandát jellemzi, nem meglepő ez a tévedés. Bejar, aki úgy néz ki, mint egy szórakozott professzor és fésűt legalább húsz éve nem látott, többször is hangsúlyozta, hogy egyszerűen csak ő nem volt képes egyben tartani a társaságot, de a Destroyer változatlanul egy zenekar és nem az ő szóló projektje.

Az Echo and the Bunnyman-en, New Order-en-, The Smiths-en, The Cure-on és a Jesus and Mary Chain-en felnőtt Bejar 1995-ben alapította meg a zenekart és stílusukat nemes egyszerűséggel „European Blues”-ra keresztelte. Az esti borozgatások alkalmával született dalok szövegei gyakran titokzatosak, felkavaróak, sőt sokak szerint nem is nagyon érthetőek. Ennek tükrében érdekes, hogy interjúiban Bejar többször is említést tett arról, nem baj, ha nem értjük pontosan a mondanivalót, elég ha érezzük, ha érzelmeket vált ki belőlünk. Vagy ahogy ő fogalmaz: “Egyáltalán ki akar megérteni egy albumot? Én csak hallgatni szeretem őket. Nem a szavaknak van igazán súlya, hanem annak, amit kiváltanak. A hatás, a lényeg.”

Nos, hatás tekintetében, az idén megjelent „Kaputt” című albumuk a nyolcvanas éveket idézi, amit egyesek előnyként könyvelnek el, mások hiányolják az eredetiséget a szinti-pop reneszánszból. Illusztrációként elég, ha megnézzük a címadó dalhoz készült klip első felét és azonnal ismerős képkockák ugranak be, akár a technikai megoldásokat, akár sminket, vagy a háttértáncosokat nézzük.

 

 

A borító fekete-fehér képe csak ráerősít erre az érzésre, a Balaton partján is készülhetett volna, egy családi kirándulás alkalmával Múltidézés ide vagy oda, belőlem kellemes, néha szentimentalizmusba forduló érzelmeket vált ki a 9 számos dalfűzér, az idézett korszak könnyed felelőtlenségét és álmodozó kerekségét juttatja eszembe. Bejar énekstílusa a Pet Shop Boys-t és Lloyd Cole-t juttatja eszembe, azokat a számokat, amik könnyen belemásztak a fülembe és bár nem biztos, hogy bekerültek volna minden idők 100 legjobb dalába, mégis egy nyári, vidám délutánra tökéletes választásnak bizonyultak.

Könnyed ritmusok, plusz állandó jelenlétet követelő szinti, keverve trombitával és bágyadt, ábrándozó férfihanggal egyenlő ránctalanító, nyugtató anti-aging pakolás, nem csak nőknek!

 

 

 

{likeit}

.

.