Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Képző rovat logó

A japán férfimagazinok őse

  • leading: Fametszetek fénykora a Felkelő Nap országában
  • szerző: Szöveg: Fehér Zsuzsa
Megjelenés dátuma: 2011. július 27. szerda

Képzeljük el a 17. század eleji Japán Edo (mai Tokyo) városának életét. Növekvő jólét, prosperálás. Az 1630-as évek végén a Tokugawa rezsim „bezárja” a szigetország kapuit. Több, mint 200 évig tart ez a korszak, amikor is a 19. század közepén megnyílnak a kikötők a nyugati hajóknak.

A japán fametszés technikája a 17. század elején kezdett prosperálni. A növekvő jólétben szükség volt olyan módszerre, amely a művészi alkotásokat sokszorosítva, és akár több színben is képes közkinccsé tenni.

Az 1600-as évektől terjedt el a KABUKI, az „ének-és-tánc-művészet”. Eredetileg a lezárult háborúk halottjainak lelkét szórakoztatta vele a jónép, de később elvált a nézőközönség az előadóktól, és az színészek egy része ünnepelt sztár lett. Egy idő után megjelent az igény ezen művészek képeire, sok példányban (például illusztrált füzet formájában). És persze plakátokat is kellett az előadásokhoz nyomtatni.

 


U. Kunimasha fametszetei (1773-1810)

A legális GESHA-negyed kurtizánjai szépségükkel hódítottak, és megjelent az igény az ősi „férfi magazinokra” és „erotikus kiadványokra, képekre”, tehát a sokszorosított szép nőket, vagy ledér nőket ábrázoló művekre. Olyan nyomatok is voltak, amelyek a géshákkal mutatták be a legújabb divatot.


K. Utamaro fametszete (1753-1806)

A középréteg aktívan töltötte szabadidejét. Kirándulni, fürdőkbe jártak, könyveket olvastak. Ekkoriban kezdtek elterjedni a színes nyomatokkal illusztrált könyvek is, amelyek sokszor egy gyönyörű tájképet, álatokat, életképeket, vagy hétköznapi jeleneteket ábrázoltak.


K. Hokushai fametszetei (1760-1849)

A felkelő nap országának fametszet művészete a középkori japán festészet vonalait hordozza magán, és a korábbi Buddhista fametszetek technikáját fejlesztette tovább. A 18. század közepétől hatással volt rá a kínai többszínű nyomótechnika és a nyugati festészet valós perspektivikus látásmódja is. A 19. század közepéig prosperált, amikor is a szigetország kikötői megnyíltak a külvilágnak, és ezzel bejöttek fejlettebb nyomdatechnikák, és a fotográfia is. Mindazonáltal a 20. század közepéig számos japán művész készített hagyományos fanyomatokat, és még ma is életben tartott művészeti ág.


Két 20. századi japán fametszet

A fametszés japán neve („UKIYO-E”) annyit jelent lebegő világ. Egyesek szerint ez arra a világra utal, ahova a hétköznapokból kikapcsolódni vágyó ember elment, ha szórakozni akart. Mások szerint ez a suhanó ecsetet jelképezi, ami a fekete tintát rituálisan felkeni a papírra.

Egy több színű fametszet elkészítése nem volt egyszerű. Először a művész elkészítette magát az eredeti festményt. Utána ezt ráragasztották egy fatáblára, és ott, ahol a papír fehér volt, egy fafaragó kivágta a fát. Ezzel a fa mintával készítettek annyi nyomatot, ahány szín kellett a képhez. Ezeket a nyomatokat megint ráragasztották annyi falapra, ahány szín kellett. A falapokat ott faragták ki, ahol nem akarták, hogy az adott szín látszódjon. Amikor elkészült például a 10 db (!!!) falap a 10 színhez, elkezdték a nyomatkészítést. Ebben a részfolyamatban is két külön technika keveredett. Máshogy vitték fel a falapra a festéket az „átmenetes” ég kialakításához, és máshogy a vonalas felületek elkészítéséhez.


U. Kuniyoshi fametszetei (1797-1861)

A japán fametszés nagy hatással volt a nyugati művészetekre, számtalan modern festő építette be stílusába, technikájába, voltak, akik konkrét hagyományos japán stílusú képeket is festettek, és akadt, aki olajjal festett metszet-utánzatot.


U. Hiroshige fametszetei (1797-1858)


Van Gogh két festménye


Amazonon számtalan könyvet lehet kapni a témával kapcsolatban:

http://www.amazon.com/s/ref=nb_sb_ss_i_1_25?url=search-alias%3Dstripbooks&field-keywords=japanese+woodblock+prints&sprefix=japanese+woodblock+prints

 

{likeit}

.

.