Ziher | Havi Tuti Kultúrtipp zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Film Rovat logó

Míg a halál el nem választ

  • leading: Biutiful
  • szerző: Szöveg: Wágner Gábor
Megjelenés dátuma: 2011. szeptember 07. szerda

spanyol-mexikói, 148 perc, 2009

r: Alejandro González Inárritu

A mexikói származású rendező már pályája elején kinyilatkoztatta, hogy nem adja alább az élet legfontosabb kérdéseinél, mint a halál, a boldogság keresése, a szeretet, no és a többi nagy-nagy szó. Inárritu legelső filmjével a lehető legnagyobb fába vágta a fejszéjét, és azóta is azon dolgozik kitartóan, második filmje óta ráadásul sztárfavágók segítségével (pl. Sean Penn, Brad Pitt). A globális problémák, a súlyos emberi drámák és a szociális érzékenység vezette kameramozgás remek triót alkotnak: a nagy filmfesztiválok Cannes-ból indulva Velencén át egészen az Oscarig tárt karokkal várják az ilyen mozikat, mert el lehet merengeni közben az életen és a világ sorsán, s együtt lehet érezni azokkal, akiknek nem jó. Mindezt ráadásul ízléses, megindító képek és pazar színészi alakítások közvetítik.

Inárritu mozija napjaink Barcelonájába kalauzol, és természetesen nem arra az oldalára, amit ismerhetünk. A Javier Bardem által kiválóan megformált főhős, Uxbal a periféria után él eggyel, ott pedig van neki két gyereke, akiket ő tart el, egy „se veled se nélküled”- típusú felesége, meg egy csomó problémája. Üzletelgetésből él, ami persze már a bűnözői létbe nyúlik jócskán. Ha mindez nem lenne még elég, a film elején kiderül, hogy Uxbalnak rákja van, amivel kezdeni már nem nagyon lehet mit, gyógyítani biztosan nem. A továbbiakról nem ejtenék szót, csendes és kőkemény, könnyekkel és verejtékkel teli drámát látunk, sőt tragédiát, amit nem is a konkrét történések, hanem a színészi alakítások és Innárritu letagadhatatlan direktori tehetsége visz el, ezekről pedig nem beszélni kell, hanem megnézni.

Nyilván mindenki látott már ilyesfajta, mély megrendültséggel átitatott szociodrámát, ráadásul a mexikói rendező sok újat nem mond annál, mint amit eddig is tudtunk: elképesztő nyomorúságban és nélkülözésben élnek az emberek még a fejlett világban is, de túlélnek, mert ők is élni akarnak, a fényre és a (címben direkt félreírt) boldogságra vágynak – és vajon részük lesz-e benne? A választ azért mindenki sejtheti…

 

{likeit}

.

.