Ziher | Havi Tuti Kultúrtipp zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Film Rovat logó

Most Játszák!! Képköltészet

  • leading: Melankólia | Az élet fája
  • szerző: Szöveg: Wágner Gábor
Megjelenés dátuma: 2012. január 13. péntek

melankólia1
Melancholia

melankólia2
The Tree of Life

Lars von Trier és Terrence Malick öntörvényű, következetesen a saját útjukat járó, a kompromisszumkötést messze elkerülő, valódi (lelki) mélységekbe hatoló mozikat készítő rendezők. Filmjeik – pláne a csak nagyon ritkán alkotó Malickéi – szinte eseményszámba mennek. És rendre vitákat váltanak ki a nézőkből. Nem véletlenül: Trier és Malick is jócskán a komfortzónánkon kívül alkotnak, provokálnak és zavarba hoznak, elsősorban is a dán úriember. Ám mindezt a hatást nem is témaválasztásaikkal, a kimondott és/vagy ki nem mondott szavaikkal érik el, hanem a konok következetességgel, ami egész alkotói pályájuk fő jellemzője.
2011-ben Trier és Malick is új filmmel jelentkezett, s persze hogy mindketten kiverték a biztosítékot, vagy pontosabb, ha úgy fogalmazok: legalább annyira megosztották a mozirajongó népet, mint egy-egy országgyűlési választás a honpolgárságot. Akik szerették a Melankóliát vagy Az élet fáját, ők filmes költészetről és valódi katarzisról beszéltek, akik viszont ellene voltak humbugot és blöfföt kiáltottak. Nem tisztem eldönteni, kinél az igazság – de azért bevallom, én az előbbi csoportot erősítem, pláne, hogy a Melankólia első pár percét filmtörténeti jelentőségűnek tartom, és cseppet rövidebb verzióban a film akár még Trier legjobb munkája is lehetne (de egyelőre annak megmarad a Dogville).

Melancholia

melankólia3 melankólia4

melankólia5

Az tény, hogy egyik darab sem könnyű: lassú, hosszan elnyúló, s nem éppen akciódús filmek, melyek nem sztorikban mesélnek állapotokról, gondolatokról, életről, hanem gyakran erősen szimbolikus képekben. Sőt, nem is mesélnek, hanem mutatnak s lefestenek. Szóval egyik munka sem könnyű darab, ahhoz, hogy hassanak és megérintsenek, alapvetően nagy belső békére, nagyfokú nyitottságra és bátorságra van szükség; hisz nem a komfortzónán belül készültek. Ha ezek nincsenek meg bennünk (még), egyik moziból sem értünk semmit, s csak értelmiségi szájtépésnek, blöffnek és humbugnak fog tűnni mindkettő. Ez talán az egyszerűbb út. Kitárni a lelkünket viszont mindennél felemelőbb. No és persze katartikusabb is.

The Tree of Life

melankólia6melankólia7


{likeit}

.

.