Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Könyv rovat logó

Spiró György: Fogság

  • leading: Annak, aki hosszan szeret jót olvasni
  • szerző: Szöveg: Berényi Anna
Megjelenés dátuma: 2011. január 20. csütörtök

A Fogság egy színesen hömpölygő történelemkönyv. Nem háborúk története, hanem a mindennapoké.  Városok, falvak képei; a mindenféle korú és státuszú emberek cselekedetei, szokásai, tárgyai; a munka és a dologtalanság tevékenységei; hihetetlen részletességgel és jó érzékkel az érdekes és izgalmas iránt. Ha ilyen lenne minden történelemkönyv, sokkal többet tudnánk a régről és a jelenről.

Spiró Görgy - Fogság Spiró György

Tetszik, hogy nincs külön stílusa, nincs egyedi hangja, teremtett nyelvezete. Minden díszítés nélkül, pontosan és szépen fogalmaz. Így is lehet jól írni.  Szeretem az olyan történelmi regényeket, ahol nincs romantikus hályog a látvány előtt. Csak a körülmények történelmiek, az emberi természet állandó.

Nagyon is szándékolt hatásként reflektál a mára és minden más korra: kiválóan láttatja az egyediben az örök elrendeződést. Nagyon izgalmas egy majd' kétezer évvel ezelőtti gazdaságba belelátni. Akkor is mennyi ingyenélő volt: a római polgárok, akiknek alanyi jogon járt ennivaló, vagy a patríciusok kliensei, akik patrónusukon élősködtek. Sok adó, sok eltartott, kevés dolgozó. Kétezer éve is működött egy világbirodalomban ez a rendszer. A dolgozókat sújtó adó mértéke is közel állandó: 50% körüli. Sutba kéne vágni végre az idealista illúziónkat a kis mértékű újraelosztásról? Spiró a mértékekben is megmutatja az általánost, amikor csillagászati különbséget mutat emberek közt: egy igazi római úr egy lakomára elkölt annyit, amennyiért egy életen át gürizik egy átlagpolgár. És jó esetben ettől az átlagpolgártól "kéri kölcsön" a lakoma árát. Tudtak élni, na! A maiaknak talán már nincs is ilyen merész képzelőerejük.

Amiben viszont ma is innovatív az emberiség, az a törvények kezelése. Spiró hősei csakúgy, mint mai hőseink, az adminisztratív törvényeket kijátsszák, az erkölcsi törvényeket hajlítják, az isteni törvényeket érdek szerint értelmezik. (Találhatnának végre kiskaput a fizika törvényein is.)  A regényben rátalálhatunk egy pszichológiai törvényre is, miszerint a gazdagság és a hatalom borogatásként hat a lelkiismeret-furdalásra. Az összeesküvés-elméletek sem újkeletűek. Pár ezer élet ide-oda mit számít, amikor meg lehet oldani egy politikailag kényes helyzetet?

A regény az adott kor képei közül nem a sokszor látott mintákat mutatja. Jelenetei egyrészt döbbenetes tárgyi tudásról, másrészt irigylésre méltó egyedi látásmódról árulkodnak. Milyen szép kép például, ahogy a római zsidó félreáll a katonák útjából. A római hadsereg, az ő hadserege, lenyomja az útról a zsidókat, az ő népét. A római hadseregben persze egyetlen római sincs, csak a provinciák népei. Akkor volt ám multikulti!

Azért a római császárok és koruk kegyetlenkedéseit olvasva mégis felmerül a reményteli gondolat, hogy talán, ha minimálisan  is, de csökken a gonoszság az emberiségben. Talán.

A regény további erénye a főhős maga. Uri nagyon szimpatikus karakter: szeret élni. Nem az az agyatlan hurrá-optimista, aki előbb teszi az arcára a mosolyt, és utána keresgél kétségbeesetten, hogy most miért is mosolyogjon. Uri az, aki minden körülményben lát jót vagy szépet. Örül, ha szép az idő; örül, ha jóllakott; örül, ha nem fázik; örül, ha rájön, hogy szeret valakit.

Amikor egy ilyen hosszú regényt olvasok, rendszerint az a konklúzióm, hogy ha 150-200 oldallal rövidebb, akkor jobb lett volna. Most az 550. oldal környékén elgondolkoztam, hogy vajon mit tud még írni 200 oldalon át. Mit? Sok-sok csodát! A végén igazi tűzijáték indul be!

Spiró György: Fogság
2005
Magvető

Tovább a kategóriában: « Richard Dawkins: Az önző gén