Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Könyv rovat logó

PARANCS, PARFÜM, PUSKAPOR

  • leading: Bernard Cornwell Sharpe-sorozata
  • szerző: Szöveg: Szojka László
Megjelenés dátuma: 2011. január 20. csütörtök

Az ember azt hinné, hogy ha van könyv, ami férfiaknak szól, az Bernard Cornwell Sharpe-sorozata. A napóleoni háborúk korában játszódik, főhőse született katona, aki a katonai mesterségen kívül semmihez sem ért, és Indiától Spanyolországon át Franciaországig halomra öli a vele szembeszegülő franciákat.

Bernard Cornwell | Sharpe

Cornwell nem átallja gondosan leírni a katonák ruházatát, fegyvereik működését, és igencsak plasztikus képet fest az ütközetekről. Ha dörög az ágyú, nála a pechesek nem csak átvitt értelemben veszthetik el a fejüket. A csata-leírásai ugyanakkor úgy ragadják magával az olvasót, mint a förgeteg, szinte köröttünk dúl a forgatag, míg zsiger tapad a szuronyokra.

Sharpe azonban nem csak csatázik, hanem titkos küldetéseket is teljesít, így aztán keresztül-kasul bejárja a korabeli Európát, mindenhol hagyva, hogy más és más nők csavarják az ujjaik köré. A vér és verejték szagát néha lebbenő parfüm-illat oldja. A csattogó kard mellé csattanó csók is dukál. Ez utóbbi persze megkívánja, hogy Sharpe itt-ott elveszítsen egy feleséget vagy egy szeretőt, de így legalább alkalma nyílik bosszút állni különböző ádáz ellenségein.

A harcos könyörtelensége azonban makulátlan becsülettel párosul. Sharpe olykor valószínűtlenül tisztességes, bár mentségére legyen mondva, hogy ezt néha némi őrlődés előzi meg. Jelleme tehát adott és változatlan, fejlődést keresni benne céltalan. A karakterek bármilyen színesek, többnyire egyértelműen jók vagy rosszak, de ezeknek a könyveknek nem a művészi üzenet a céljuk, hanem az, hogy kiráncigáljanak a való világból, és beletaszigáljanak egy másikba, ahol az igazság végül is mindig győzedelmeskedik, a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését.

Hogy a sorozat talán mégsem csak férfiaknak jelenthet örömet, arra bizonyíték, hogy a szerző üzenő-falán bizony nem egy hölgy is dicsér, tanácsot ad, illetve véleményt nyilvánít. Ezt többek közt az indokolhatja, hogy Sharpe magas, fekete férfi, az arcán kardvágás nyoma, úgymond gyilkosan jóképű. Nem mintha kétségbe vonnám, hogy egy női olvasót is elbűvölhet a történelmi és kaland-regények eme lenyűgöző kevercse, de a ragya cifrázzon ki, ha nem elsősorban a hímeket ragadja magával!

Sharpe-ot természetesen a filmesek is felfedezték, meg is találták a hozzá illő színészt, mindannyiunk örök Boromirja, Sean Bean személyében. A gond sajnos ott van, hogy a nagyszabású csataleírások a tévé képernyőjén piszlicsáré kis ugrabugrálásokká silányulnak, Cornwell aprólékos történet-mesélése pedig méla unalomba fullad. Így aztán jobb, ha inkább a betűknél maradunk, márpedig betű, az akad bőven. Mivel, ha jól számolom, eddig 17 Sharpe-regény jelent meg magyarul.
Jelenleg a Gold Book adja ki őket, de annak idején az Európa Kiadó is megjelentetett hármat, amik manapság már elég nehezen hozzáférhetők. A szerző javaslata szerint ne a megírás, hanem az események időrendje határozza meg az olvasás menetét, így nálunk a Sharpe tigrise című könyvvel érdemes indítani, 1799-el, Indiával.

Bernard Cornwell | Sharpe Tigrise

A könyvek felépítése meglehetősen hasonló, így a túlzott fogyasztás időnként csömört okozhat, de Cornwell olyat tud, amit James Clavell és talán a korai Ken Follett mellett nem sokan: amit ír, azt tényleg nem lehet letenni.

 

{likeit}

.

.