Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Könyv rovat logó

Vladimir Páral: Gyilkosok és szeretők

  • leading: Zaftos, önironikus nosztalgia
  • szerző: Szöveg: Berényi Anna
Megjelenés dátuma: 2011. január 20. csütörtök

Ezt valószínűleg nem lehet tudatosan csinálni, szerencse kell hozzá. Szerencse, hogy olyan jól sikerüljön egy írás – ismeretlen, és visszamenőlegesen is nehezen elemezhető okokból -, hogy az idő múlásával egyre több jelentése legyen. Hiszen nem sejthette Páral, hogy merre fordul a világ: nem csak politikailag, hanem tempóban, ízlésben, divatokban. A történet idejéhez képest negyven-ötven évvel később olvasva, a szándékoltnál is több görbe tükröt fedez fel a regényben az olvasó.

Vladimír Páral - Gyilkosok és Szeretők Vladimír Páral

Megírása idejében is ült a humora, a valós helyzetet éles kegyetlenséggel adta vissza, és a történet is aktuális volt. Mostanra azonban lépten-nyomon a képünkbe röhög, hogy lássuk, hogyan változott a világ.
Kezdjük a főhősök relatív korával: az öreg Grafova 35 éves, Trojan öregúr 45 éves. A feltörekvő fiatalság 19-20. Aztán ott van, amit egyesek már akkor is sejtettek, hogy ma másképp látjuk majd:  a hetvenes évek cseh luxusa:  a téli szalámi és a gesztenyepüré. Nekünk, magyaroknak, ott a slusszpoén benne.

Mai – és főleg női – szemmel fojtogató a hímsovinizmusa, de ez olyan humorral párosul, hogy elnyomja bennünk a feltörekvő kollektív női bosszúvágyat. Mert persze itt a nő legfőbb tulajdonsága az, hogy szexuális tárgy. Olyannyira vérbőn az, hogy amikor olvasás közben felnevettem, bizony nem tudtam mit válaszolni kisiskolás fiaimnak, hogy vajon min is mulatok ilyen jót. Hát igen, ezek a csehek tudják, hogy mire jó még a szex: igénytelen, ingerszegény környezetben van mivel elfoglald magad. De Páral mintha valamelyest félreérténé a női szexualitást: eltéveszti a mértéket. Fájdalom és gyönyör, szerelem és erőszak annyira összegubancolódik nála, hogy elvezet a címhez: szeretők és gyilkosok. Ez azért ötven éve sem volt így – feministák ide, feministák oda – erőszakot sose szerettek átélni a nők.

Az viszont a mai napig univerzális, téren és időn keresztül, amit a csehek nagyon tudnak: fiatalon unalmában szexel az ember, öregen unalmában már csak iszik. Mert természetesen egy jó cseh regényhez illően a testnedveken kívül az alkohol is sugárban folyik. De hát volt is miért inni: olyan osztálygyűlölet ég Páral könyvében, aminek egy húszas évekbeli regényben lenne a helye. De itt is helyén van, és talán attól forróbb, hogy ez egy "egyenlő" társadalomban történik. A szocialista egyenlőségben sokkal kegyetlenebb a kiváltságok bonyolult és betonkemény hierarchiája.  Ezt a társadalmat jellemzi igazán az egyébként örök felállás: a plebs erőteljes ordenárésága és az uralkodó réteg dekadenciája.

A jómód dekadens, a sikeres ember kiégett, a hosszú kapcsolat unalmas és kiüresedett. A szegénység aggresszív, a sikertelen ember mohó, a kezdődő kapcsolat vagy csak állati szexről szól, vagy társul hozzá egy nevetséges önigazolási vágy.

A könyv legfőbb vétke, hogy elégettem miatta egy tepsi pogácsát. Még ha egy hétig is megfosztjuk így a családot a pogácsától, olvasása közben ne süssünk!

Vladimír Páral: Milenci & vrazi
1969
Mladá Fronta

Gyilkosok és szeretők
Fordította: Hosszú Ferenc
2004
Ulpius-ház

Tovább a kategóriában: Nick Hornby: A Meztelen Juliet »