Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Színpad rovat logója

A zene olyan vidáman szól

  • leading: Csehov: Három nővér a Nemzeti Színházban
  • szerző: Szöveg: Tóth Rita
Megjelenés dátuma: 2011. január 29. szombat

Csehov

Újra Udvaros Dorottya játszik az Andrei Şerban rendezte Három nővérben a Nemzetiben, csak épp nem Natasát, mint a Katona József színházban, hanem az érett Olgát. Ám senki ne gondolja, hogy a civilben meglévő jókora korkülönbség Schell Judittal (Mása) vagy Péterfy Borival (Irina) a darabban érezhető a nővérek között.

Şerban újraértelmezése jót tett a darabnak, Udvaros folyamatosan kontaktusba lép a nézőkkel, pasikat vadászik, a drámai részeket inkább humorral üti el. Érdekes a díszlet, tárgyak alig vannak a színpadon, a néző mégis egy vidéki orosz házban érezheti magát.
Ajánlom a darabot minden nőnek, mert Szabó Kimmel Tamásnak már a puszta jelenléte a színpadon is igéző, ráadásul nagyon jól játszik. Ugyanezért, csak Schell Juditra hivatkozva a férfiakat is bátorítom a darab megnézésére.

Ráadásul gyönyörű látványt alkotnak elsősorban Schell Judit beállításai a színpadon. Mint egy festmény modellje fekszik a szőnyegen, karját kecsesen a fején keresztbe rakva, vagy egy fehér vászon-domb lejtőjén heveredik el kecsesen. Ugyancsak látványos kép a három nővér a darab kezdetén, különböző kompozícióban heverve a földre futó függönyön. Schell egyébként többször „légakrobatikusként” is feltűnik, a függönyön hintázva vallja meg szerelmét, van hogy felmászik rá és a levegőben spárgázik.

Nem állom meg, hogy ne dicsérjem még egy kicsit a Szoljonilt játszó Szabó Kimmel Tamást, mert nem csak őrülten jóképű, de az ő alakítása talán a legjobb; olykor szenvedélyes, olykor infantilis, komoly, vicces, táncos…

A vonzódásomat félretéve: a színészek mindannyian kitűnőek. Akinek fenntartása van Alföldi Róberttel modorossága miatt, itt kellemesen fog csalódni benne. De Mészáros Piroska (Natasa), Kulka János (Kuligin), Udvaros Dorottya és Sinkó László játéka is kifogástalan. Péterfy Bori koncertjeire lehet, hogy túl sokat buliztam (Péterfy Bori & Love Band) és ettől nem tudok elszakadni, vagy az volt zavaró, hogy a magánéletben anyai szerepre készül; mindenesetre az ő Irináját erőtlennek éreztem.

Az előadást zongorán kísérő Komlósi Zsuzsa, ahogy ki-kiszólnak a szereplők hozzá, részese lesz a játéknak. A zongora nagyon felpezsdíti a darabot, több táncos betét is van  benne, de el tudom képzelni, hogy egy konzervatívabb néző kiakad ezeken a jeleneteken – szerintem pedig vicces őrjöngések. Az utolsó képben a fülbemászó dallam akár szentimentálisnak is hathat, nekem nagyon jól esett: a kilátástalan jelent és jövőt sugalló zárszóba valami kis buta reményt festett, amire olykor mindannyiunknak szüksége van.

.