Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Film Rovat logó

Pár dekával többért

  • leading: Delicatessen (Jean Pierre Jeunet, 1991)
  • szerző: Szöveg: Gyulai Gábor
Megjelenés dátuma: 2011. február 15. kedd

J.P. Jeunet

Az Amelie habos-babos romantikája szerint Audrey gyermek alteregója boldogan szopogatja le tíz ujjáról az epret, a néző szívének zárja rögvest pattan. Ehhez a mázos, ám felettébb kedves intermezzóhoz képest a reklámfilmes iskolán és klipeken edződött Jeunet tíz évvel korábbi, 1991-es filmje már mást kínál a nézőnek fogyasztásra.

A Delicatessen Marc Caroval közösen forgatott első filmjük (később útjaik különváltak), melynek témája és látványa azonnal kikövezte az utat rendezőnknek Hollywoodba, hogy ott olyan csodák szülessenek, mint a Hosszú jegyesség nevezetű háborús ékszerdoboz vagy a méltatlanul rossznak titulált Alien-franchise negyedik része.

Az itt tárgyalt mozi, már csak a bevezető képsorok elképesztő részletgazdagsága miatt megéri a fáradságot. Ha a sokkot túlélve tovább haladunk, egy furcsa világ és egy furcsa kontraszt bontakozik ki belőlük: egy apokaliptikus világ (szálloda vagy fogadó a semmi közepén) csendes mozdulatlanságába egy bohóc (!) érkezik munkát keresvén. Érezzük, hogy valami hatalmas katasztrófa történhetett, az itteni lakók már túl vannak mindenen, beletörődéssel peregnek a napok a bizarr maradványtárgyak mellett. Az új jövevény érkezése azonban ködlámpaként hasít ebbe az egyhangú sötétségbe.

A Delicatessennel Jeunet valami addig nem tapasztalható kevercsét hozza a precizitásnak és a festményszerű képeknek. A film csak úgy tobzódik a szemet gyönyörködtető vizuális megoldásokban, ami mellett szoros kohézióban lüktet a bizarr lakók még bizarrabb személyes története, akik főhősünkkel együtt igyekeznek túlélni ezt a rémálmot. Mégsem a szánalom vagy a sajnálat az első emóció, ami kipattan belőlünk, hanem a jól csomagolt fekete humor kiváltotta nevetés. Nem kell feltétlenül félni a döntött kamerák adta képektől, sőt a kevés dialógus sem bántó, hisz mellé egy olyan történet társul, ami a túlnépesedett földgolyón egyre több embertársunkat érdekelhet. Főleg, ha a mesélő Jean-Pierre Jeunet. Ajánlom azoknak, akiknek fontos a képi világ ereje egy moziban, és bírják a morbid történeteket és humort. Kölcsönözhető az Odeonban.

.

Tovább a kategóriában: « Sírból sírba