Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Film Rovat logó

Terápiás szonáta

  • leading: Ragyogj [Shine, 1996]
  • szerző: Szöveg: Gyulai Gábor
Megjelenés dátuma: 2011. április 13. szerda

A zsenialitás nem ismer korlátokat. Jó példa erre a testének börtönébe zárt Stephen B. Hawking, vagy az élete vége felé megsüketülő Beethoven. Egy ragyogó elme áttöri a falakat. A zongoravirtuóz David Helfgott, aki május 8-án Budapesten lép fel, szintén képes volt erre a csodára, annak ellenére, hogy élete betegségekkel és családi tragédiákkal igencsak megtűzdelt. Hányattatott élettörténete annyira megbabonázta Scott Hicks rendezőt, hogy rögvest filmet készített róla, mely a zongorazsenit megformáló Geoffrey Rushnak Oscar-díjat hozott.

Eddig az iskolás felvezetés, Helgottot nem érdemes magyarázni, a Ragyogj azonban megér néhány aggódó mondatot. Látjuk, amint a zavarodott főhős belép a bárba, zagyván hebeg, s ezért még kávét se nagyon akarnak adni neki. Ekézik is szegényt rendesen, míg le nem ül a zongorához és virtuozitásával magához nem láncolja a talponállókat. Idáig tart a film, a maradék időben inkább események láncolatát látjuk, definiálhatatlan „életrajzi” mozi ez, mindenféle szándék nélkül. Illetve ez nem igaz, a szándék megvan, hisz a félidőnél már egyértelművé válik, hogy szegény David rohan a megállíthatatlan végzete felé, innentől a cselekmény gyógyászati segédeszközként pöcköli a nézőt.

David világában kalandozni ugyanis tiszta rémálom, a zseni/őrült léghíd között repkedni úgy, hogy közben az érdeklődés ne lankadjon, mialatt az ablakon kitekintve az eget ragyogni lássuk, szinte lehetetlen. És lehet, hogy akaratlanul is, de ezt akarta Hicks is: önbizalmat önteni a sok dunna alatt alvó szenvedő szívébe, akik azt hiszik, mindössze egy zongoristáról látnak filmet. Ha tényleg ez a helyzet, akkor azt kell mondjam, a gyógymód érdekes, végkimenetele előtt azonban nem árt a pácienst felébreszteni. Én most jól vagyok, még akkor is, ha hosszú évek távlatából visszatekintve még mindig csak a fülhallgatóval önfeledten ugráló Rush jut elsőként az eszembe, ha behunyom a szemem. Második nekifutásra felrémlik még a film plakátja, ami szintén ezt a jelenetet ábrázolta. Harmadjára muszáj volt újra megnéznem a filmet.

Te nyertél, Scott!

A film kölcsönözhető az Odeon videotékáiban.

 

{likeit}

.

.