Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Film Rovat logó

Táncba fojtott szavak

  • leading: Nyáron, este fél tizenegykor - egy út története (Trafó)
  • szerző: Szöveg: Berki Judit
Megjelenés dátuma: 2011. április 13. szerda

 

Marguerite Duras nálunk elsősorban A szerető című filmről és néhány kisregényéről ismert, ám ahogy az előadást megelőző beszélgetésből kiderült, Duras valójában a huszadik századi francia irodalom egyik legtermékenyebb alakja és legnagyobb újítója volt, aki a filmművészet terén is maradandót alkotott. Ha mindezt rajtam kívül esetleg más sem tudta volna, az ne pironkodjon, a valóban gigászi méretű életműnek csak a töredékét fordították le magyarra. Az, hogy vajon miért, a darab után még kevésbé érthető, hiszen nem egy abszurd, formanyelvi kísérletről van szó, hanem egy megrázó emberi történetről, ami csupa olyan kérdést boncolgat, mint például az öregedés, szüleink halála, féltékenység és magány, amiről valamikor azt gondoltuk, hogy ez biztos, hogy velünk nem fordulhat elő, aztán váratlanul kiderül, hogy de mégis.

Vörös Róbert alaposan átgondolt rendezése korántsem hibátlan, bár összességében rendkívül izgalmas előadás. Egyrészt igazi bölcsészcsemege, amelynek kapcsán hosszan lehetne elemezni a regény és a színmű műfaji sajátosságait, másrészt több kérdést is felvet. Például, hogy szükség van-e ennyi jobb sorsa érdemes táncosra akik, persze értjük, hogy a spanyol kisváros fülledt és feszült légkörét hivatottak megteremteni, illetve a tánc nyelvén elmondani mindazt, amit a meglehetősen tömör szöveg csak sejtet, ám szerepük az utolsó, valóban katartikus jelenetet leszámítva főleg a ki- és a bevonulásra korlátozódik.

Ami miatt az előadást mindenképpen érdemes megnézni, az Kamondy Ágnes remek, flamenco dallamokra épülő zenéje és mindenekelőtt Udvaros Dorottya lenyűgöző alakítása. Udvaros elképesztően finoman és méltósággal játssza a minden érzelmet és indulatot magába fojtó, öntörvényű és alkoholista feleséget, aki anélkül, hogy akár egy pillanatra is szánalmassá válna, bölcs rezignáltsággal nézi végig, ahogy férje beleszeret egy másik, jóval fiatalabb nőbe. Egyedül azért lehet némi hiányérzetünk, mert Gergye Krisztián koreográfus szűkmarkúan  bánt vele: néhány mozdulatot leszámítva nem táncol, pedig biztos, hogy azt is – ahogy mindent – kiválóan csinálná.

A KoMa társulat és a Közép-Európa táncszínház közös produkcióját március végén a Trafóban mutatták be, a következő előadások helyszíne és időpontja egyelőre bizonytalan.

 

{likeit}

.

.

Tovább a kategóriában: Terápiás szonáta »