Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Képző rovat logó

Kettő az egyben (Funkcionális régiségek)

  • leading: Fatér Mária és az ő lámpái
  • szerző: Szöveg: Timár Andrea
Megjelenés dátuma: 2011. április 13. szerda

Kezdődhetne ez a cikk azzal is, hogy a WAMP-on (wasárnapi művészpiacon) akadt meg a szemem a Fatér Marcsi által tervezett lámpákon, mert formabontóak, különlegesek, szépek és feltűnőek… De igazából a Doblo nevű, manapság felkapott bor bár előtt sétálva, az akkor éppen sötét hely hangulatfényeire figyeltem fel. A nagy ablakokban, különleges kreatúrák állnak, gusztusosan elhelyezve, és szolid fényükkel nemcsak az éjjeli bogárkákat, hanem az emberi tekintetet is bevonzzák. A porcelánból és egyéb antik tárgyakból készült munkák, újszerűségüknél fogva megosztóak, annál is inkább, mert a mai világban sokan keresik az egyszerű, kiegészítőként funkcionáló, vagy még inkább a rejtett fényforrásokat, de azt nem lehet elvitatni, hogy rendkívül izgalmasak.

A kreatív designer, új ruhába öltöztette régi korok tárgyait, ezzel új értelmet-, és lehetőséget adva nekik arra, hogy újra lakásunk ékévé, díszévé válhassanak.

Számomra, ez a fajta „újratervezés” felszabadító. Korlátokat feszegető és lebontó, életörömmel teli született alkotások. Tisztelet teli játék a hagyományos értékekkel. Nem meghatározza a tárgyakhoz való viszonyunkat, hanem teljes szabadságot ad be-, elfogadásukhoz.

Doblo Bor Bár (VII. ker. Dob utca 20.)

Van szerencsém személyesen is ismerni a tervezőt, tudom, hogy családjában régi hagyománya van az antik tárgyak gyűjtésének, a velük való kereskedelemnek. A lámpák alapjául így gyakran családi darabok szolgálnak.

A porcelánon, régiségen kívül azonban,  bármi másból is válhat lámpatest! Láttam csizmát, növényt, kávéfőzőt, de még fémdoboz testű lámpát is nemrég megnyitott saját üzletének kirakatában. De a bolha-, és régiségpiacok izgalmas árukészletén kívül, akár Ikea darabokat is.

„A legelső lámpámat 2009-ben készítettem a barátnőm születésnapi ajándékaként. Ekkor a kislányom már fél éves volt, és szükségem volt valamire, ami helyettesíti a munkát, és érdemleges produktuma van. ..... Jól emlékszem arra a napra, amikor az ebédlőben pakolásztam a nekem tetsző porcelánokat, mire a darabok olyan egységet alkottak, amiről úgy gondoltam további életre ’hivatottak’. Mikor készen lett az ajándék, annyira odavoltam a gyönyörtől, hogy nem ajándékoztam oda a barátnőmnek, és elkezdtem komolyabban foglalkozni a lámpakészítéssel. Technikákat próbálgattam az üveg és porcelánok átlyukasztásához, szerszámokat vásároltam, és az őrületbe kergettem édesapámat.”

Ha valakiben az a kép alakult ki, hogy az egyedi lámpák csak komoly, „súlyos” darabok lehetnek, akkor bizonyítékként szerepeljen itt két csupa vidámság lámpa:

„A tömegtermelés korában nem tudnak igazán maradandó dolgok születni, az ismétlések is unalmas ismétlések mára. A mai gondolkodásmód: vegyél kék bögrét 99 forintért, és ha átfested a konyhát, zöldre – majd kidobod és veszel új sorozatot. Ehhez képest nem olyan régen, hatvan-nyolcvan éve, generációkon keresztül használták ugyanazt az étkészletet. Megbecsülték, szerették, vigyáztak rá” – mondja a tervező.

Lehet, hogy most sokan azt gondolhatják, hogy „ilyet én is tudok”, ahhoz azonban, hogy a gondolatból alkotás szülessen egy „más” szemlélet, profi tervezés és precíz munka kell. Ha a héten nem is jutunk el a boltig, legalábbis nézzük meg a különleges lámpák honlapját:

m-lamp.com

 

{likeit}

.

.