Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

„Túl rövid az élet, hogy ezt a helyet kihagyjuk belőle”

  • leading: Calgary antik drinkbár
  • szerző: Szöveg: Horváth Annamari Fotó: Zsolnai Péter
Megjelenés dátuma: 2011. április 13. szerda

Bár a pestiek el vannak kényeztetve az egy négyzetméterre eső bárok, mozik, éttermek tekintetében, mégis időnként kirándulást tesznek a Duna jobb partjára, egy-egy szeretnivaló hely kedvéért. A Calgary is ilyen. Egyetemista koromban sokat jártunk ebbe a kedves, tündéri kis bárba, vagy ahogy egyszer olvastam valahol, a Tündérbárba. Kíváncsi voltam, most milyen, ezért Viky-vel, a tulajdonossal, gyorsan le is szerveztem egy találkát.

Péntek este, izgatottan lépdelek a Frankel Leó-ban, az utcára kiszűrődő sejtelmes fény már hívogat egykori találkozóim színterére. Viky kedvesen üdvözöl, mint egy rég nem látott ismerőst, sürög-forog, rögtön a kívánságomat lesi. „Pár perc –mondja, addig igyál egy kávét vagy egy sört”. Amíg készül a kávé, van egy kis időm, hogy körbenézzek. Jólesően nyugtázom, itt nem sok minden változott. Most is olyan, mintha a nagymamám nappalijába tévedtem volna, körbevéve a régmúlt kedves emlékeivel. A falon vitrinbe zárt csecsebecsék, színházi kellékek, fényképek, tükrök, órák, csipkék, porcelánok, ahova csak nézek. Itt az eklektika az úr. Jól megfér egymás mellett a hetvenes évekbeli puff az oroszlánlábas trónszékkel, a csillár a sólámpával, a zubbony a cilinderrel, a Jézus kép a hummel figurával, az ódon az újjal. Ez alól a társaság sem kivétel, az egyik sarokban értelmiségiek kis csoportja beszélget, a másikban összebújó egyetemisták kávézgatnak, a bárpultnál törzsvendégek mesélnek apró-cseprő dolgaikról. „Mindjárt, csak még össze kell dobjak egy kis bablevest”– veti közbe Viky, addig nézz bele a vendégkönyvbe!”. Átad egy vaskos könyvet, a lapok közül fényképek, újságkivágások, kották kandikálnak ki. Beleolvasok a kilencvenes évek óta vezetett naplóba, ahol egymás után sorakoznak a lelkes beírások, angolul, magyarul, franciául, s rendre térnek vissza az olyan jelzők, mint angyali, egyedi, csodálatos. Kisvártatva megjelenik a ház asszonya, felcsillan a remény, hogy beszélgessünk egy kicsit. Leülünk egy félreeső asztalhoz, mellettünk a papagájok érdeklődve nézik, hogy mi folyik itt és Viky mosollyal az arcán kezd mesélni a kezdetekről.

 

ZIHER: Ha valaki még nem volt nálad, nem ismeri a helyet, te hogyan mutatnád be a Calgary-t?

Szabó Viky: Tulajdonképpen egy otthonos kávézó, drinkbár, söröző. Mindenfélének hívták már.

Mikor nyitottál, hogyan indult a Calgary története?

1993 Valentin napján nyitottam. Valahogy ez a dátum azóta is érezteti a hatását. Barátságok, kapcsolatok alakulnak itt ki. Kicsi a hely, bár alul is van egy külön rész, ahol névnapokat, születésnapokat, leánybúcsút, legénybúcsút szoktak tartani, amellett, kártyázni, sakkozni is lehet. De a cigit nem engedem, fönt is csak a bejárathoz közel. Mindenkit próbálok leszoktatni a bagóról. Közel vannak az asztalok, minden szék más, eklektikus a hangulat, ezt így álmodtam meg. Előtte hét évig volt egy Viky-bizim, egy second-hand üzlet a közelben, és amikor az megszűnt, elkezdtem álmodozni egy új helyről. Akkor találtam rá erre az üzletre, ami akkor még csak egy kiégett lakatosműhely volt. Elmeséltem a barátaimnak, hogy mit képzelek, a lelki szemeim előtt, már ott lebegett, hogy, hogy fog kinézni, Úgyhogy Valentin napján sikerült nyitni. Ezt a napot sokan támadják, de én úgy gondolom ez egy nappal több, amikor adhatunk egymásnak valamit és ez szerintem nem bűn, ez csak jó. Itt tényleg barátságok, szerelmek, házasságok szövődnek. Már kérdezték, is tőlem, hogy miért nem indítok az alsó részben egy társkeresőt, de mondtam, hogy itt enélkül is összejönnek az emberek.

Tulajdonképpen ez egy régiségbolt és egy bár különös kombinációja.

Igen, kombináltam a régi dolgaimat az új elképzeléseimmel. Régen modellkedtem, filmeztem, sok stábtagot, színházi embert ismertem és úgy gondoltam jól jönne egy hely, ahova színház után be lehet ülni, van egy kis meleg étel és családias, közvetlen a hangulat. Gondoltam összekötöm a kettőt és egy fedél alá hozom a régiségboltot és a bár ötletét. Nincsenek komoly értékek, ez már csak tulajdonképpen díszlet.

A névadásról is többféle verzió kering.

Igen, van, aki a téli Olimpiához köti, de a valóság az, hogy a Viky-bizibe gyakran járt be egy úr, aki sok szimpatikus dolgot mesélt nekem Calgary-ről, plusz a lakatosműhely előtt is végig juharfák álltak akkoriban, amikor rátaláltam.

Nem szabad ennyit bagózni szépségeim, mert egészségtelen! – szól oda egy huszonéves társaság asztalához.

Mesélnél a vendégeidről?

Kialakult egy aranyos közönség, sokat járt ide Cseh Tamás, Papp Vera, Csomós Mari, Újlaki Dini. Bejárt a Bubik, a testvére is itt akart nászajándékot venni az Istvánnak. Sokan visszajárnak, van, aki már a gyerekével. Amúgy minden korosztály megtalálható, tényleg otthon érzik magukat, egy-két barátom szerint túlságosan is. :) Néha nem nézem, hogy ki mit fogyaszt, meddig marad, a nyitva tartás is rugalmasnak mondható, nekem csak az a fontos, viselkedjenek rendesen. Jól esik, ha megbecsülik a helyet. Sok minden örömet okoz, végül is ezt akartam, de azért oda kell figyelnem, hogy ne kelljen bezárjak, mert elég kemény a helyzet, néha összetorlódnak a dolgok.

Régebben élő zene is volt. Tervezed, hogy ezt a hagyományt folytasd?

Igen, nagyon sok helyre kellene a zongora, az mindig egy plusz. Fáy András a haláláig játszott itt. Egy zseni volt, egy pótolhatatlan ember, aki itt újra föléledt. Örülök, hogy itt játszott. Csoda dalai vannak, aki él és mozog annak volt dala Andrástól. Borzasztóan földobta a helyet, mindenki szerette, egy fogalom volt. Mindent tudott, bármit kértek tőle, fejből eljátszotta.

Van segítséged?

Legtöbbször egyedül vagyok, ritkán van állandó segítségem. Nem akarok panaszkodni, de megesett, hogy a bezárás fenyegetett. A környéken is sok kedves hely így járt, amit nagyon sajnálok.

Szeretnéd, hogy nagyobb publicitást kapjon a hely? Láttam olyan bejegyzéseket az interneten, ahol titoktartásra buzdítják egymást a vendégek.

Aranyosak, azt hiszik, hogy itt állandóan teltház van, minden simán megy, közben amiatt, hogy szinte mindent egyedül kell csinálnom, sokszor adódnak nehézségeim. Volt, hogy nem tudtam kinyitni, vagy nehezen tudtam megoldani egyedül a szállítást stb. Sajnos így áll a helyzet. Fáj a szívem, hogy aranyos helyek bezárnak, de nem egyszerű egy ilyen kis vállalkozást működtetni. Ennek ellenére sokszor gondolok az osztályfőnökömre, aki mindig azt mondta, „keep smiling”, szorítsuk meg egymás kezét, ha találkozunk és mindig a jót vegyük észre. Ennek szellemében próbálok én is dolgozni.

Meddig folytatod?

Sokan kérdezik ezt tőlem. Erre csak egy válasz létezik, amíg élek. :)

Még ezer kérdésem lenne, de sűrűsödik a tömeg és mindenki Viky közvetlen, anyáskodó figyelmét akarja. Nem is tagadja meg senkitől, mindenkire van pár perce, fáradhatatlanul jön-megy, mosollyal szolgál ki mindenkit, ahogy régen, úgy ma is, immáron 18 éve.

 

Cím: II. ker. Frankel Leó u. 24.
Telefon: 316-9087
Nyitva: 16-04

 

{likeit}

.

.

Tovább a kategóriában: « Mit adtak nekünk a vikingek?