Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

AZ ERŐT ADÓ CSONTLÉ

  • leading: Csontlé
  • szerző: Szöveg és fotó: Horváth Kati
Megjelenés dátuma: 2011. május 11. szerda

Az idei tavasz nehézkesen bontakozik ki, jut nekünk még hűvös is. Talán nem én vagyok az egyetlen, akit a tavaszi fáradtság is elkapott. Az csontlé tavasszal is erőt ad, érdemes nekilátni egy este, megejteni az előkészületeket, és másnapra megvagyunk a vacsorával.

A csontlé vagy húsalaplé minden nagykonyha alapfelszerelésének szerves része. Készülhet csontból, maradék húsokból, nyesedékből, csirkéből, marhából és zöldségből is. Ha jó az alaplé, már jól indul az étel, ha minden alapanyagunk jó, de ha leveskockát használunk sokat ronthat az étel minőségén. Sokrétűen felhasználható, érdemes hát néha belevágni, és nem is nagy macera. Az egész lakást bejárja a jó húslé illat, igazi vasárnapi fíling.

Nagykonyhán is nagy mennyiségben készül, háztartásban sem érdemes másként eljárni. Kisebb műanyag edényekben le lehet fagyasztani, sőt besűrítve jégkockatartóban, egy-egy mártáshoz csak elő kell kapni a mélyhűtőből.

Én most marhából készítettem.

Hozzávalók:

1 rész húsos marhacsont

2 rész víz

sárgarépa

fehérrépa

zellergumó

vöröshagyma

Minél több zöldséget használok, annál intenzívebb íze lesz, de nem kell túlzásba vinni. 3 kg húshoz én kb. 300g/répa, zellergumó és jó fél kg hagymát szoktam használni.

Elkészítés:

A csontokat forró sütőben fél órát sütöm, hogy a zsírja kisüljön, azt jól le is öntöm róla. A csontokat most már fazékba teszem, a tepsibe vizet öntök, visszatolom a még forró sütőbe, amikor felforrt a víz, kiveszem. Lekapargatom a tepsi aljáról a csontok értékes 'hagyatékát', majd a vizet ráöntöm a csontokra. Kiegészítem a fennmaradó mennyiségű vízzel. Amint az forr, hozzáadom a megtisztított, félbevágott zöldségeket, és kis lángra veszem. Egy éjszakát hagyom fedő nélkül gyöngyözni. Menet közben többször érdemes lehabozni, tehát a lé tetején képződő habot leszűrni.

Amikor elkészült, még melegen át kell szűrni. Sűrű szitába konyharuhát teszek, és merőkanállal átszűröm a levest. Nem öntöm, mert egyrészt biztonságosabb, másrészt nem 'törik meg', nem lesz zavaros a leves, emellett jó, meditatív munka ez.

A levest lehűtöm, olyankor könnyedén lekanalazhatom a maradék zsírt a tetejéről.

A zöldségeket, és a csontokat félreteszem. A hús mindig a csontok mentén a legfinomabb, legzaftosabb, nem érdemes hát elkótyavetyélni azt. Amikor a csont lehűlt annyira, hogy lecsipegethetem a kevés húst, ezt megteszem.

Won-ton / pelmenyi / batyu leves

 

  • 1 rész  levessel főtt zöldség
  • 3 rész hús
  • 0,5 rész húslé

 

pürésítem.

tésztát készítek:

 

  • 100 g búza finomliszt
  • 1 tojás
  • 1 ek. olivaolaj

 

ezt összegyúrom, fél órát állni hagyom a hűtőszekrényben, folpackba csomagolva. A tésztát pihentetés után milliméter vékonyságúra nyújtom, kiszaggatom, lekenem elhabart tojással, betöltöm a húsos, zöldséges töltelékkel, ráhajtom a tészta másik felét, majd villával lenyomkodom a széleket, hogy ne nyíljon meg a batyu.

A levest újramelegítem, a tésztabatyukat másfél-két perc alatt készre főzöm, és mindenki örömére tálalom.

Ha elfogytak a batyuk, csészébe öntve, takaróba burkolózva, kanapén kuckózva egy könyv társaságában akár szürcsölni is illik az erőt adó csontlét.

Az erő legyen veletek!

 

{likeit}

.

.