Ziher | Kétheti Kultúrális Kínálat zene, film & színpad, fotó, könyv, képző & forma, és konyha rovattal, érdekes cikkekkel.

Könyv rovat logó

Viszlát a filmvásznon – a Dreamworks már dolgozik rajta

  • leading: Kathryn Stockett: A segítség
  • szerző: Szöveg: Lángi Zsuzsanna
Megjelenés dátuma: 2011. március 30. szerda

Itt egy amerikai bestseller, amin neonfénnyel villog a „FILMESÍTSETEK MEG!” felirat, hiszen viseli az Oscar-jelölt filmek valamennyi fontos kellékét:

- kosztümös: a 60-as évekbeli szegregált Mississippi államban játszódik;
- emberi jogi téma: fekete polgárjog;
- a Rossz az rossz, a Jó pedig szimpatikus és szerény, de azért rafinált, és ezért végül a Rossz el is nyeri méltó büntetését;
- angolul beszélnek benne, mégis egzotikus a vaskos déli tájszólás.
És a fentieket még csak nem is bántásiból mondom, ugyanis jó kis könyv: olvasmányos, a megfelelő helyeken vicces, de azért a téma komolysága is kellőképp átjön, és alaposan megérint.

Kathryn Stockett: A segítség (The Help) című regénye ez a jólsikerült darab.
A sztori 1962-ben játszódik a fekete szegregáció legmélyebb bugyrának számító Mississippi állambeli Jackson városban. Három narrátor meséli a történetet, egy fehér nő és két fekete házi cseléd /  bébiszitter / dadus / házvezetőnő (gyűjtőnéven: „help”). A fekete asszonyok déli tájszólását a fonetikus helyesírás adja vissza, amit bizony meg kell szokni, de aztán gördülékenyen megy az olvasás, sőt mosolyogtató leírva látni az elnyújtott szótagokat és a mai rapből is ismert kócos nyelvtant.

Az egyik fekete asszony a Bölcs Öregasszony típusa, éppen a tizenhetedik fehér kisgyerek mellett dadus. Általában akkor áll tovább munkaadójától, amikor a gyerek 6-8 évesen elveszíti színvakságát, és a hétköznapi rasszizmus már az ő kicsi világába is elviselhetetlenül betör.
A másik fekete asszony a Felvágott Nyelvű Cseléd, aki jól odamondogat, amiért aztán idővel mindenhonnan kirúgják, bármennyire is híresen jó szakács. Szerencséjére egy olyan – a látszat ellenére még nála is szerencsétlenebb – fehér asszonyhoz kerül, akivel végül a korabeli korlátok között mozgó, sajátos véd- és dacszövetség alakul ki.
A harmadik mesélő egy fiatal Fehér Nő, aki friss főiskolai diplomájával nemigen tud mit kezdeni, mert a környezete csak a feleség-és-anya szerepre szánja, ő azonban úgy érzi, több van benne. Író akar lenni, ezért kezdetnek a helyi lapnál elvállalja a háztartási praktikák rovatot, csak éppen a leghalványabb lilája nincs a háztartásról, ezért az egyik barátnőjénél dolgozó Bölcs Öregasszonytól kér tanácsot.

És máris itt a bonyodalom, mert ugyan a „help” szinte egész nap együtt él a családdal, mégis egy annyira külön világ, hogy még csak nem is illik vele értelmesen beszélgetni. Persze a fekete szolgáról gondoskodni kell, pl. neki kell odaadni a kiselejtezett ruhákat, de azért legyen külön vécéje a kertben, hiszen köztudottan a feketék egy külön állatfajta, akik betegségeket is terjesztenek, tehát az ilyennel nem is vegyül a fehér úrinép.
Fehér Nő viszont egy kicsit színvak, mert nemrég elveszített fekete dadusa még mindig a szívében él, és mivel meglegyinti a kor polgárjogi törekvéseinek szele, el is határozza hogy egy riportkötetet ír a fekete cselédekről. Viszont kiderül, hogy nem könnyű riportalanyokat találni, mert bizony nem tréfadolog a szegregáció; olyan mélységű fortélyos félelem igazgat, hogy még Bölcs Öregasszony és Felvágott Nyelvű Cseléd gyomra is apró csimbókká zsugorodik a rettegéstől.
Szóval fokozódik a feszültség, és a könyv ízes meseszövésével letehetetlen és elgondolkodtató, megható és vicces. Amerikai bestseller lévén természetesen a Jó elnyeri jutalmát, a Rosszat pedig jól elveri a Sors, de ez a happy end nem amolyan Mindent Megoldó, hanem azért eléggé korhű: a szereplők nem váltják meg a világot, csak egy tyúklépéssel kerülnek közelebb a Szebb Jövőhöz.

A regény már megjelent magyarul is, bár a borítójából és az ismertetőjéből ítélve a magyar piacon sajnos a „helyes kis lányregény” kategóriába pozícionálták, pedig annál sokkal jobb. Egyébként is mindenképpen angolul érdemes olvasni, a fekete narrátorok tájszólása szerintem magyarul visszaadhatatlan… annyira, hogy most először gondoltam arra, hogy valamit kifejezetten hangos-könyvként lenne érdemes „elolvasni”.

 

Kathryn Stockett: The Help
Amy Einhorn Books/Putnam
2009

Kathryn Stocket: A segítség
Fordította: Pálmai Katalin
Európa Könyvkiadó, 2010

 

{likeit}

.

.

Tovább a kategóriában: « Történelem a biológus szemével